Egy más világ

Arra gondoltam, hogy amíg készül a fejezet, addig leírom az egyik kedvenc történetemet. Ebből az lett, hogy egy kis rövid novellát sikerült összehoznom. Remélem tetszik nektek. Egyfolytában egy ilyen történeten kattog az agyam, ezért gondoltam akkor le is írok belőle egy részletet. Nem a Vámpírnaplókkal kapcsolatos, de azért szerintem felkelti az érdeklődést :) A fejezetről csak annyit, hogy nulla ihletem van, de szólongatom a Múzsákat! :) Reméljük meghallgatnak...

Egy más világ

- Nem tudom mit kezdjek magammal! Kimegyek az utcára és elszörnyedek. Az emberek nem olyanok, mint eddig. A bőrük rothad, a szemük lefolyik az arcukon és helyükön giliszták tekeregnek, a szájuk pókhálóval fedett és beszéd helyett csak nyögnek és morognak. - omlott össze a lány, mikor kiadta magából a félelmet. Annabelle óvatosan megsimogatta a hátát és duruzyoló hangom beszélni kezdett.

- Átléptél egy határt. Az elméd már nem csak a fizikai valóságot érzékeli, hanem átcsúsztál a mi világunkba is. Hidd el tudom milyen érzés. Mióta megszülettem ezt látom. Először sokk, de meg kell értened, hogy ez így van rendjén.

- Hogy lehetne ez helyes? Mi nem így nézünk ki! - csattant fel Zoe és hátrálni kezdett új barátnőjétől. Félt. Nem tudta miért, de taszította a hely, ahova csöppent. - Miért történik ez velem? - gurult végig egy könnycsepp angyali arcán. Otthon akart lenni, biztonságban a szüleivel és a kiskutyájával, akit hetek óta nem látott.

- Gyere velem! - ragadta meg a kezét Annabelle és kirángatta a romos házból. Ki az utcára, ahol félhalott emberek járkáltak fel s alá.

Minden úgy volt, ahogy Zoe leírta. Az emberek arca félig húsból félig csontokból állt, a bőr réges rég leszáradt róla. Szájukban egerek fészkeltek, szemüknek hűlt helyük volt már. Bár az utca nem változott, mégis olyan hatást keltett a látvány, mintha zombie országba léptek volna be. Zoe akarata ellenére is öklendezni kezdett, ahogy egy emberszabású lény megállt előtte és léthatóan furcsállta, hogy a lány épp és egészséges. Az ismeretlen szólásra nyitotta a száját, de csak egy kígyó kapott utat. Sziszegve csúszott fel a torkán, de Annabelle elkapta a kígyót mielőtt még az bántotta volna társát.

- Nézz körül! Biztosan azt hiszed, hogy megőrültél? Talán lehet, hogy diliházba kellene mennünk, de ez a típusú ember ismerős nem? Irigyel téged, mert te megmaradtál embernek, míg Ő élőként is az enyészetévé vált. Irigyel, de tudja, hogy nem veheti el tőled az szépséget, ezért inkább megölne. Íme a kígyó. - mutatta fel a porrá vált testet - Nem igazi, de a szándék az volt és amit egyszer az agy legyárt az valósággá válik.

Zoe ijedtem bámulta a hamut Annabelle kezében, majd újra az idegenre nézett, aki már nem őt, hanem társát figyelte. Annabelle határozott a „szemébe” nézett és, mint aki hipnózisra készül, lágy, ütemes hangnemben megparancsolta a lénynek, hogy távozzon. Az elfordította fejét és katona lépéssel tovább ment.

- Ezt hogy csináltad? - érdeklődött Zoe, hiszen ez egy tökéletes fegyver a világ ellen. Nem akarta egész életét itt leélni, de ha ez a sors jutott neki, akkor valahogy tól kell élnie. Ki tudja mikor csúszik elő még egy kígyó egy gombás szájból.

- Megtanultam kezelni őket. Kétségbeesettek, nem értik a világot. Az emberek egymást rontják el, ezért ilyen népes a felhozatal. Ez nem álom Zoe, ez a valóság! Csak elvakítanak, hogy ne vedd észre mit látsz! Borzasztó, de ez a valódi világ!

- Mégis mit látok? - fordult szembe vele a francia lány kétségbeesetten – Te miért nem vagy ilyen? Te csak a képzeletem szüleménye vagy?

- Az embereket látod teljes valójukban. Megszoktad, hogy csak a testüket látod, de most a búra mögé láthatsz. A lelkük nem ép és gyógyításra lenne szükség. Azt a mai orvosok nem adnak nekik. A pirulák, amiket megvásárolsz még inkább ilyenné tesznek. - mutatott végig az embereken Annabelle – A lelkük elsorvad, miközben kívülről semmi nem tűnik fel az átlag embereknek.

- Te miért vagy normális? - tette fel újra a kérdést a már teljesen sokkos állapotba került Zoe – Én csak egy szép nyaralást akartam. Egy átlagos lány vagyok. Miért történik ez velem?

- Én más vagyok. Fel tudom dolgozni a világot velük ellentétben. Megtanultam a helyére tenni a dolgokat, felismertem a jelzéseket és túljutottam a nekem kiszabott feladatokon. Még fiatal vagyok és még ki tudja mennyi nehézségen kell túljutnom, de eddig ment. Azért vagy itt, mert talán neked is sikerülhet! Sikerült meglátnod a lényeget. Ha akarod te is tündökölhetsz örökké. Azonban, ha azt a döntést hozod meg, hogy közéjük akarsz tartozni, akkor a sors azt is támogatja. Döntened kell!

- De én egy egyszerű lány vagyok! - sírta el magát Zoe és kiabálni kezdett. A hangja visszhangzott és úgy érezte nem Ő az egyetlen, aki ordít. Kinyitotta a szemét és egy nagy sóhaj hagyta el a száját. A szobájában volt, csurom vizesen az ágyában feküdt és úgy dobogott a szíve mint még soha. - Csak egy álom! - nevette el magát megkönnyebbülten, de belül valahogy érezte, hogy valóságosabb volt, mint a normális élete.

Az ajtó becsapódott és az édesanyja lépett be rajta ijedt arcot vágva. Hallotta a sikoltozást és halálra rémült, hiszen mégis csak a lányáról volt szó. Zoe meghatódott anyja viselkedése miatt és egy kedves mosolyt küldött felé hálásan.

- Csak egy rossz álom – legyintett és arrébb csúszott az ágyon, hogy az anyukája leülhessen.

- Örülök, hogy felébredtél. Pont most érkezett meg az unokatestvéred, akit baba korod óta nem láttál. Nagyon kedvesnek tűnik, szerintem jól kijöttök majd. - mosolygott vissza Zoe-ra és kezével végigsimította a lány puha bőrét. Halk kopogás törte meg a meghitt pillanatot, majd a”Gyere be!” elhangzása után kinyílt az ajtó és egy ragyogó arcú lány lépett be a szobába. Zoe álla leesett és feltápászkodott az ágyon. Arcán értetlenség tükröződött és ezt édesanyja nem is tudta mire vélni.

- Annabelle? - ráncolta össze homlokát Zoe és félelem járta át a testét – Tehát igaz...

I'm back!!

Sziasztok kedves olvasóim!

El tudom képzelni mennyire nem vágytok most arra, hogy több oldalról is bocsánatért esedezzek, de úgy érzem meg kell tennem. Szó nélkül itt hagytalak benneteket és csak a chatbe tudtam valami kis magyarázatot írni. Sajnos olyan helyzet állt elő az életemben, hogy nem volt lehetőség folytatni az írást és a blogolást, ezért tűntem el egyik napról a másikra. Értesíteni szerettelek volna benneteket, de sajnos erre sem volt lehetőségem. Most azonban visszajöhettem és remélem ugyan olyan izgalmas történetet hozok, mint eddig. A színvonalnak nem romlania, hanem éppen hogy javulnia kellett a szünet alatt, hiszen egyfolytában szerep játékoztam és szerintem most már nem annyira hadarom a dolgokat. Ha így lenne írjatok és korrigálok a dolgokon :) A linkcseréimen frissíteni fogok, így jobban fellendülhet az oldal és, ha az időm engedi, próbálok tanulni design kódokat, hogy még szebb lehessen az oldal. :D Sokszor próbálkoztam a dologgal, de még nem sikerült kitanulni a kódok világát. :) Ha esetleg van valaki, aki szívesen segítene az nyugodtan írjon, minden segítséget szívesen fogadok. :D Örök hálám a fizetség. :P Viccet félretéve, tényleg megpróbálom csak most sűrű az életem. De jó hír, hogy már csak 4 HÉT van hátra az iskolából. Már most érzem a nyarat, a perzselő napot, a tenger sós illatát és a hideg limonádét, ahogy iszogatom a strandon. Szép álmok, azon dolgozom, hogy valóra váljanak. Meglátjuk mit hoz a jövő. :D
Visszatérve a blogra ( :P ) újra itt vagyok és írom a fejezeteket. A sorozatot Elena halálával kicsit megelőztem, de a Stelena, ahogy a sorozatban sem, itt sem biztos még bármi megtörténhet. :) Az Ősökkel kapcsolatban csak annyit, hogy egyszerűen oda vagyok Daniel Gillies játékáért, nem is tudom, hogy tudja ennyire hitelesen előadni Elijah-t. Fenomenális! Joseph Morgantől tudom sokan elolvadnak és most, hogy idelátogatott kitört a frász, de ez úton is Boldog Születésnapot Neki! (Hátha olvassa.... :P) Nos, az Ős famíliát mindenképpen szeretném behozni, már csak azért is, mert ebben a történetben nem Esther, hanem Elizabeth elődje tette vámpírrá. Rebekah egyszerűen nem maradhat ki a szotriból, imádom, ahogy hisztizik jobbra balra aztán pedig előjön a tipikus női énje. Claire Holt-nak is jár egy pluszpont. Kol lenne a következő, akiről egy rövid kis véleményt írnék. Állat az a gyerek, ezért nem lehet nem szeretni. Baseball ütővel verte szét Damont... Nem normális szegény, de így szeretjük. Én azért szívesen néztem volna több jelentet vele, de talán majd a harmadik évadban láthatjuk viszont. :D És az utolsó, a kakukktojás, a drága anyaimádó Finn. Hát mit ne mondjak gyorsan kirúgták a sorozatból. Pedig Sage-el nagyon édesek voltak. *.* Szóval a sok rizsa után csak annyi, hogy ők biztos megjelennek majd itt is. Az eddigi szereplők maradnak. Egyenlőre. Újakat szeretnék, tartósakat illetve nem tartósakat. Remélem ők is megteszik a kívánt hatást a történet szempontjából. :)
Elnézést a sok fölösleges dumáért. Mellesleg szívesen olvasom a ti véleményeteket a sorozatról és a részekről is. Most már mindent egyben láthatunk, mivel vége a 3. évadnak is, szóval hajrá. Kíváncsi vagyok a ti véleményetekre is! :D
Még egyszer sajnálom a hosszabb szünetet és már dolgozom is a következő fejezeten, amit sajnos elvesztettem, mert tönkre ment a winchester és most új gépem van. Amint kész már rakom is fel. :D


Jaj és még egy fontos kérés: aki még följár és szívesen olvasná tovább a történetet az írjon légyszi egy rövidke kommentet, hogy tudjam érdemes e újra belefogni. Elég csak annyi, hogy "még feljárok" vagy "én még olvasnám" stb. Köszönöm. :D

Lovesucks

Részlet a III. fejezetből

Halihó mindenkinek! :)
Már rég jelentkeztem, vártam a reakciókat az előző fejezetre, de most már gondoltam hozok egy kis ízelítőt a következő részből, hogy inspiráljam azt az egy embert, akinek a komija hiányzik a másik kettőhöz :)
Na itt is van a részlet :D

(Katherine)

Egyáltalán nem értettem, hogy Susan miért jött ide. Tudhatná, hogy Mystic Falls csak rontani fog a helyzeten. Katet még meg kellene védeni, nem kitenni a veszélynek. Klaus bármikor felbukkanhat. De Elijah is elég lenne. Nincsenek biztonságban.
Muszáj beszélnem vele, de nem merek. A hírnököt nem ölné meg, hanem sokáig kínozná. Félek tőle. Szeretem, azonban tudom, hogy ő nincs annyira oda értem.

-    Már közel vagyok! – bíztattam magam. A menekülési ösztönöm most sem hagyott volna cserben. A lábaim hátrálni kezdtek annak ellenére, hogy az agyam az előrehaladást diktálta. – Katherine meg kell tenned! Ők fontosak! Meg kell védened őket!

Sikerült meggyőznöm magam. Elindultam és meg is láttam az ajtót. Az őrök csak bámultak rám, nem szóltam egy sót sem csak biccentettem és reménykedtem benne, hogy hagynak tovább menni. Végigmértek rajtam és elállták az utam. Nem ismertek fel vagy csak megparancsolták nekik, hogy Katherine Piercet semmi áron se engedjék be?

-    Áá Katherine! Gyere beljebb! – nyílt az ajtó és Kevin tárt karokkal indult felém.

-    Kevin! – sóhajtottam megkönnyebbülten – Mi van itt? – mutattam a z őrökre.

B.Ú.É.K.

 

B.Ú.É.K. minden kedves olvasómnak! :D

II. fejezet - Sárm

Sziasztok!
Hoztam a 2. fejezetet, remélem tetszeni fog. Elöljáróban annyit mondanék, hogy kicsit kifejtem a Stefan és Elena jelenetet... :) Remélem tetszeni fog.
A másik meg megint egy szerepjáték ajánló, ahol természetesen én is regisztrálva vagyok. Gyertek oda is és élvezzétek a játékot :D
link: http://vampirediaries.hungarianforum.com/

xoxo
Lovesucks

(Kate)

Furcsa ez a hely, mindenki olyan más, mint Európában. Az emberek sokkal lezserebbek, nemtörődömök, és hát… furcsák. Ez a legjobb szó rá. Az a jó, hogy otthon sokat tanultunk a suliban, így nincs sok bepótolandó dolog. Kivéve az amerikai történelmet, mert azt ugye mi nem tanultuk ennyire részletesen, ahogy az amerikai irodalmat sem. De azért szép hely. Ha már muszáj volt mennünk, akkor örülök, hogy nem Afrikába vagy valami béka fara alatti területre költöztünk.

Európában többféle elképzelés is van Amerikáról, de én egyiket sem vallom. Nekem tök 8. Ott is élnek emberek, vannak állatok, fák, fű, minden, ami kell. 

Az iskolában mindenki megbámul, mert még új vagyok, de biztosra veszem, hogy gyorsan lankad majd a figyelem. Még nem ismerkedtem meg senkivel, ahhoz túl félénk vagyok, hogy odamenjek, és csak úgy rárontsak valakire. De már haladok a fejlődés útján! Egyre jobban le tudom győzni a gátlásaimat.

Az első hét után mikor haza mentem, fáradt voltam, kimerült és nem nagyon volt kedvem beszélgetni a nagyimmal, aki sajnos jött és kérdezősködött.

-         Szia, drágám! Milyen eddig a suli? Kedvesek veled? Segítenek, ha nem tudsz valamit? – miközben sorolta a kérdéseket lerakta elém az ebédet, amit én szép lassan fogyasztottam el, mert iszonyatosan forró volt.

-         Nagyon jó és igen kedvesek velem. Igazából nem tudom, hogy mit gondolnak rólam, mert eddig senkivel sem beszéltem, a tanárokon kívül. De ők kedvesek voltak. – mosolyodtam el, így nyugtatva meg az öreg lelkét.

-         Jól van! Majdcsak lesz valami összejövetel, ahol haverokat szerezhetsz, vagy, hogy hívjátok őket.

-         Igen, haverok – nevettem fel. A fiatalok modern beszédstílusát általában az idősek csak értetlenül figyelik, szinte néha már úgy kommunikálunk egymással, mintha halandzsául beszélnénk. – Köszi, az ebédet. Ma korán fekszem, holnap suli és utána bemegyek a főtérre, valami vásárféleség van.

-         Rendben! Jó pihenést! – szólt utánam a nagyim.

(Stefan)

Elena óvatosan lehúzta rólam a pólómat és kezével végigsimított kidolgozott felsőtestemen, majd megfordult, hogy én is kövessem a példáját, plusz a melltartópántot is minden akadály nélkül ki tudjam kapcsolni. A testemben felgyorsult a maradék véráramlás, a tesztoszteronszintem is megnőtt és már alig vártam, hogy egymáséi lehessünk, de ekkor jó csak igazán az előjáték. Elena lassan szembefordult velem és mélyen a szemembe nézett. Nagy barna íriszében elvesztem, minden eddigi testi vágyam elszállt és a szerelem érzése vette át a helyét. Iszonyatosan szerettem. Még ez is felmentett a bűnösségem alól, miszerint miattam vált szörnyeteggé. De nem! Ő még így is egy angyal! És én tiszta szívemből szeretem. Sokáig néztük egymást szótlanul, egymáson gondolkodva és megpecsételve igazunk, szerelmünk, megcsókoltuk egymást. Amennyire tudtam magamhoz szorítottam és csak csókoltam. Nem akartam abbahagyni. De Elena tovább haladt és elkezdte lefejteni rólam a farmerem, mire én is megélénkültem és lehúztam a nadrágját. Még mindig csókolózva az ágy felé indultunk és odaérve lefektettem rá Elenát. Ő vámpír sebességgel fölém került és vadulva folytatta a játékot, aminek én nem voltam ellenére. Hamarosan a megmaradt alsóneműk is lekerültek a földre és átadtuk magunkat egymásnak.

 (Tyler)

Kate nagyon furcsa nekem. Mióta azt a rossz dolgot éreztem, azóta figyelem és próbálok rájönni miért is volt, de semmi gyanús dolgot nem találtam. Kutattam utána, elmentem az előző lakhelyére, de zsákutca volt minden. A vége az volt, hogy Kate egy kedves és aranyos lány, aki nem mellesleg a világon a legtisztább ember, aki valaha született. Ezt még el is fogadnám, ha külsőségekre mennénk, de az érzésem vele kapcsolatban nem ez volt. Nem tudom megfogalmazni pontosan milyen volt. Tulajdonképpen érzelmek kavalkádja csapott meg akkor, amelyben volt félelem, szomorúság, gyötrelem és halál.  Carolineval nem akartam megbeszélni, nem akarok felesleges terheket a vállára tenni. Elboldogulok ezzel magam… azért ha nem jutok semmire be fogom vonni. De még korai. Viszont az idő nagyon elszaladt! Huh, de késő van, sietnem kell! Caroline ki lesz akadva! Bakker!

Gyorsan bepattantam a kocsimba és hajtottam Mystic Falls szuper mozijába – ahol összesen 3 darab terem van – mert Carolineval megbeszéltünk egy randit. Persze, hogy már ott volt és idegesen toporgott a bejárat előtt. Az sem érdekelte, hogy zuhog az eső.

-         Caroline mit csinálsz itt? Szakad az eső, menjünk be! – átszaladtam az úton és a derekába markolva húztam befelé.

-         Hol voltál?

-         Tessék?

-         Jól hallottad! – nézett rám mérgesen Car, de tudtam, hogy belül sír.

-         Sajnálom, teljesen kiment a fejemből…

-         Kiment a fejedből? – most már kifelé is megmutatta az igazi érzéseit és könnycseppek jelentek meg porcelánfehér arcán.

-         Jaj, nem úgy értettem…

-         Tudod mit? Semmi gond! Már megszoktad, hogy így bánsz a lányokkal. De én nem szeretnék a terhedre lenni. Szia! – azzal megfordult és kiment az esőre.

Kirohantam utána, de mire kiléptem az utcára Carolinenak nyoma sem volt. Nem tudtam, hogy hova ment, de ha tudtam volna sem mentem volna utána. Nagyobb baj lenne, ha most esedeznék a bocsánatáért. Talán pár nap múlva megenyhül.

-         Mi a helyzet barátocskám? – Damon mindig rossz pillanataimban talál meg és hála az égnek ezt az alkalmat sem mulasztotta el.

-         Damon muszáj most? Nem vagyok jó kedvemben…

-         Észrevettem, de ez most fontos! Nagyon fontos! Szükségem lenne a segítségedre! Hé, figyelsz? – ütötte meg a vállam, mert észrevette, hogy én inkább a földön lévő pocsolyákat tanulmányozom.

-         Neked kell az én segítségem? – néztem rá, hogy haladjon, gyorsan meg akartam szabadulni tőle.

-         Igen, de szakad az eső és nem akarom, hogy tönkremenjen a dzsekim, úgyhogy azt javaslom, hogy menjünk valami fedett helyre!

-         Jaj, nem Damon…

-         Grill? Oké az jó lesz. Gyere! – hiába ellenkeztem megragadta a karom és elmentünk a Grillbe.

A jó öreg kávézó – mint mindig – most is tele volt, a pultnál a rendszeres piások ültek, az asztaloknál pedig fiatalok beszélgettek. A billiárd, valamint a csocsó asztal sem állt üresen.

-         Meghívhatlak egy szíverősítőre? – fordult felém Damon mosollyal az arcán. Ez az ő terepe. A vadász bevitt az ő játszóterére, na itt legyek nagyfiú.

-         Nem, kösz! Inkább mond el, hogy mit akarsz! – mondtam unottan, mire ő megrántotta a vállát és elindult a pult felé. Kért egy pohár Bourbont és végre kibökte, hogy mit akar.

-         Tudom, hogy kutattál Kate után. Azt akarom tudni, hogy mire jutottál. Ki ő és honnan jött? – Damont még soha nem láttam izgatottnak. Ha jobban belegondolok eddig csak dühösnek és szemétnek láttam.

-         Miért mondanám el neked?

-         Mert szépen kérlek. És, ha elmondod, amit tudsz, akkor beszélek Carolineval.

-         Te.. jó, de ne rosszat mondj rólam, különben…

-         Igen tudom, megharapsz teliholdkor és meghalok. Szóval?

-         Nem sok mindent tudtam meg. Eddig Svájcban élt és az ottaniak csupa jót mondtak róla. Mindenki szerette, nagyon kedves, aranyos, segítőkész lány és imádták a suliban, mert okos.

-         Ennyi?

-         Igen. És ez egyezik azzal, amit mi is látunk.

-         Aha.

-         De az első napon véletlenül hozzá értem és nagyon rossz érzés fogott el – Damonnek a figyelmét ez a mondat megragadta, mert az ivászat közben figyelő tekintettel nézett rám – olyan volt, mintha valami rossz dolog történne vele, vagy ő tenne valami szörnyűt… nem tudom.

-         Köszönöm, hogy elmondtad. Utána fogok járni. – ezzel felpattant és a kijárat felé indult, de visszafordult az ajtónál – és Carolinet is megpuhítom.

Nem tudtam, hogy miért mondtam el ezt a személyes infót Damonnek, de megkönnyebbülve éreztem magam. Valószínűleg azért, mert tudtam, hogy Damon, ha a fejébe vesz valamit, azt véghezviszi. És beszél Vampire Barbieval is.

(Damon)

 Egész éjszaka a lányon rágódtam. Senki sem tudja, hogy én is kutattam utána, de Tylerhez hasonlóan arra jutottam, hogy a lány egy szüzike kis ártatlan ember. Elhatároztam, hogy másnap – mivel utolsó órájuk Stefannal van – odamegyek az iskolához és követem, hátha valami titok napvilágot lát.

Az iskolából már mindenki kijött, de a lányt még mindig nem láttam. Az udvaron a padokon falevelek foglalták a helyet és az idő is őszivé vált.

Ajtócsapódást hallottam és láttam a rejtélyes lányt kisétálni az iskola hátsó kijáratán. Tervemet megszeghetetlennek tartottam, így bármennyire is éhes voltam, inkább követtem Katet. Sokáig csak mentünk, csak mentünk, de végül a főtéren lyukadtunk ki, ahol egy kisebb fajta vásár volt. Mindenhol kézműves izék és a tér közepén egy nagy vászon, ahol valami szerelmes filmet vetíttetek. Kate mosolyogva ment oda minden bódéhoz és jól megnézte az árukat, volt ahol még beszélgetésbe is elegyedett. Tényleg olyan kedvesnek tűnt, mint amilyennek mondják. És ekkor jött egy fantasztikus ötlet.

-         Szia! Sajnálom nem akartalak megijeszteni! – mosolyogtam rá biztatólag, mert a megszólítás váratlanul érte – Te vagy az új lakó, igaz? Ha jól tudom Kate a neved. Én Damon Salvatore vagyok!

-         Üdvözlöm, igen én vagyok. Kate Rhodes – a kézfogásra nyújtott kezemet megfogta, de én cselesen egy kézcsókot adtam neki, ami hiba volt, mert megrémült egy kicsit.

-         Hogy tetszik Mystic Falls? – próbáltam oldani a hangulatot és a legjobb benyomást kelteni.

-         Csodálatos – mosolygott – habár Európa teljesen más, de jó itt is. És ez a vásár nagyon hangulatos. Gyakran vannak ilyenek?

-         Ó, igen – érzékeltem, hogy megnyugodott és átadta magát a beszélgetésnek. Nem sejtett semmi rosszat – És sokszor van vetítés is. Ekkor mindenki kijön és hoznak piknik cuccot. Amúgy, körbenézett már szerény kis városunkban?

-         Nem. Még nem jutottam el odáig. Tudja lefoglalt a tanulás és a beilleszkedés…

-         Igen igen. Bemutathatnám én is! Kíváncsi lenne rá? – a legkedvesebb arcommal néztem rá.

-         Rendben – ment bele a dologba, nem is sejtette a színjátékom.

-         Akkor este elmegyek önért a házukhoz, ha az úgy megfelel.

-         Tudja,hogy hol lakom? – meglepte a fordulat, de én mindent ki tudok magyarázni.

-         Sok embert ismerek, majdcsak megtudom! – mosolyogtam.

Elköszöntünk egymástól és ő ment tovább. Onnan már nem követtem, hiszen a találka lebeszélt lett.

-         Mit művelsz? Megrontod őt is? – Caroline szemrehányó arccal mért végig rajtam. Még mindig bántotta, ahogy vele viselkedtem.

-         Nem, nem rontom meg. Csak körbevezetem a városban. – mondtam természetesen, mintha tényleg csak ennyi lenne.

-         Ja persze, én meg maga vagyok a jó Isten! Ugyan már! Damon Salvatore, mikor csináltál valamit mögöttes indok nélkül? Megmondom én neked; Soha! Na, ki vele, mit akarsz tőle?

-         Semmit. Nem tudom, mit aggódsz már megint. Esküszöm, hogy semmi baja nem lesz a lánynak! – megfogtam mindkét vállát és mélyen a szemébe néztem.

-         Vegyük úgy, mintha bevenném. Nem… ez sosem történne meg. Damon mond el mi folyik itt!

-         Caroline nyugodj meg, inkább menj Tylerhez és érezzétek jól magatokat – már ha érted mire gondolok – és ne törődj semmi mással.

-         Tylerrel mi most nem beszélünk… - szomorúan nézett le a földre, szőke haja az arcába hullott.

-         Jaj, Tyler arra kért, hogy puhítsalak meg – erre azonnal felkapta a fejét és szigorú szemekkel nézett rám – úgyhogy mondom, hogy bocsájts meg neki és dúljon a Love! Na, léptem.

El is tűntem a helyszínről. Az összes küldetés teljesítve: Kate megbabonázása és Caroline megpuhítása. Mára már sok dolgot tettem, ideje pihenni és inni!

(Elena)

-         Ez csodás volt! –mondtam Stefannak ragyogó arccal és egy apró csókot is adtam a szájára.

-         Igen, kétségtelenül az volt! – válaszolta, így megnyugtatva az ágyban nyújtott maximális teljesítményemről. Ez volt az első együttlétünk az átváltozásom óta és hát mit ne mondjak… mennyei volt!

-         Éhes vagyok! – mondtam, majd gyorsan kipattantam az ágyból és ruha nélkül szaladtam le a pincébe vérért. Visszafele nem várt fordulat történt. Mikor kiléptem a hosszú folyosóra – ami a lépcsőhöz vezetett – szembe találtam magam Damonnel, aki szintén lesokkolt állapotba került – Damon! Atya ég! – hallottam ordító hangom. Meztelenül álltam a fiúm testvére előtt. Remek!

Helyzetjelentés

Hali mindenki! Még mindig nincs meg a 3 komment...sajnos addig nem tudom hozni, ameddig nem futnak be. Értem, hogy...vagyis nem. Tudjátok ez nekem nagyon sokat jelent. Régebben jobban írtam? Mert akkor is ugyan ennyien jöttetek, de komit is írtatok. Nem szeretem ezt a kényszerrendszert, de ez csak azért van, hogy tudjam, hogy nem csak a semmibe írom ezeket a fejezeteket. Ha nektek nem kell akkor abbahagyom és kész, semmi sértődés.
A második dolog, amit szeretnék mondani az az, hogy gyertek játszani szerepjátékot. Még kevesen vagyunk, de remélem ti is jöttök. Ez egy TVD-s játék, sajnos már Elena, Katherine, Stefan, Damon és Caroline van, de a többi pozíció üres. Gyertek!! Nagyon jó fej eddig mindenki :) Magam Carolinet alakítom és nagyon kéne néhány barát :P Szóval  lényeg, hogy GYERTEK!!
link: http://bloodydiaries.hungarianforum.com/
És a másik történetemről még tulajdonképpen nem mondtam semmit, lehet, hogy ezért nem néztetek át.
A sztori egy tinilányról szól, aki egy teljesen átlagos életet él. Vannak barátai, elég okos, nem csúnya, de megvannak neki is a saját problémái. Például a pattanások, a fiúk, a szülők... Azonban 16. születésnapja után szörnyű álmok gyötrik éjszakákként, amiben az igazság kísérti. Nem tudja miért, de pár veszélyes lány bekebelezi őt a groupjukba és megmutatnak neki mindent. Még azokat a dolgokat is, amit ember elképzelni sem tud....vagy nem mer.
Remélem felkeltettem az érdeklődést és átnéztek :P
link: http://egyeremketoldala.blogspot.com/
xoxo
Lovesucks

Új történet

Már esett néhány szó az új történetemről és mivel a prológus már felkerült, gondoltam ellinkelem. http://egyeremketoldala.blogspot.com/
Akit érdekel az nézzen át oda is. Ott is nagyon nagy örömmel fogadom a komikat :) Erről jut eszembe, nem jött még 1 db komi sem a fejezethez. Ne felejtsétek, hogy még megvan a határ! 3 komi --> új rész
A chatpartyról csak annyit, hogy csütörtökre gondoltam, úgy este 7-től, ha az jó nektek :) Remélem sokan jöttök!
Most csak ennyi lenne.
xoxo
Lovesucks